Ott voltál tavaly? Akkor Neked szinte semmit sem kell mondanom… Csak hallottál róla? Akkor meg biztosan feltűnt, hogy bárki is szóba hozta, az arcát ugyanaz a mosoly derítette fel, szavaiból ugyanaz a biztató üzenet érkezett. Még csak nem is hallottál róla? Ez a legjobb, mert akkor e pillanatban egy újabb ember értesül a Kurultájról.
A selymes fűben lépkedve a barátomat keresem alkonyat után. A növekvő homályból egy csodaszép ló lép elő, közelsége áthat, e pillanatban megérkezem. Miért kell nekem ez a nagyváros nevű színház, ha ennyire érzem, hogy itt kinn vagyok otthon? Valószínűleg éppen ahhoz kell, hogy ez az érzés ilyen tisztává váljon. Lovak, sátrak, bóklászó emberek és hihetetlen béke. Érett idő. Amit eddig egy-egy társsal, netán társasággal tapasztaltam, most egyszerre mindenfelől érkezik. A szebbnél szebb viseletekből, az elcsípett szavakból, a puszta lélegzetéből, a nyár ajándékait bő kézzel osztogató augusztusból, de legfőképp a tekintetekből.
Rövid időn belül kétszer is találkozom a belső területet őrző rendezőkkel, és jó darabig nem tudok napirendre térni a két villanásnyi élmény fölött. Csak a tekintetek miatt, szót nem nagyon váltottunk. Az ember várja-várja a csodát, álmaiban néha látja is, hogy jön már az idő, amikor a tiszta lelkek megmutatják magukat, összefognak, és utat mutatnak világunk rendbe tételéhez. A széthúzás és ellenségeskedés helyett érvényesül az együvé tartozás és a közös cselekvés. Érvényesül az igazi emberi értékekhez, emberi világhoz szükséges magas rezgésszám. No én itt eddig jóformán csak a kiskunsági éjszaka leple alatt tettem rövid köröket, de hogy ez a rezgésszám itt jelen van, az aztán biztos. Nagy lelkek gyülekezője ez. Én még ilyen rendezőgárdát nem láttam, pedig bejártam már jópár fesztivált, tábort, egyéb rendezvényt a Kárpát-medence szegleteiben. Állnak és mosolyognak, és ezzel rendeznek csak igazán…
Imre barátom a balatonfelvidéki emberek minden szeretetével fogad, előkap egy kisszéket a sátra előtt, s már kínálja is a drága jó hazai bort, kenyeret, hagymát és kolbászt. Ugyanaz a derű árad közöttünk, ami körülöttünk. A terített asztal varázsa egyenként előhívja a többieket, szólni sem kell senkinek, csak épp arra jár mindenki… Egy órán belül már együtt az egy hónappal ezelőtti tábor társasága, s mintha csak egy lármás, vidám vendégség zsivalyogna Imre otthonában, pedig csupán a fűben ülünk. Imre barátom viszont itt most valahogy otthont teremtett két pillanat alatt. Eddig is tudtuk, hogy akkora szíve van, hogy széltében, hosszában túléri a Balatont, neki elég két pillanat. De ebben most más is benne van: benne van a puszta és a pusztával összhangban lélegző, létező nagy találkozás, a Kurultáj. És sok-sok a miénkhez hasonló közösség körülöttünk és a közös otthonteremtés. Mert, hogy igazi otthont teremtett több tízezer ember együttléte arról bárkit megkérdezhetsz, aki ott járt. Nem fogja vitatni, legfeljebb azt mondja, nevezzük inkább hazatalálásnak.
Tisza
